Azt gondolod olyan könnyű megírni?? Képzeld! A legnehezebb! Hogyan csináltam nap mint nap? Mutatom!
Egy tudósítás vagy egy stúdióbeszélgetés legjobb része, legalább is nekem, amikor beszélgetni kell. A riport alannyal, a stúdió vendéggel, a segítőkkel, akik olykor egy-egy forgatás során, pld. építkezés, felújítás, intézmény, azért kísérnek minket, hogy a megfelelő felvételeket készíthessük az anyaghoz.
Aztán jön a fekete leves! Mikor leülök a gép elé, végig nézem az összes vágóképet (felvételt) amik a helyszínen készültek és ezek alapján, összeáll bennem egy történet, amit megvalósítok. Mindez egy 5-6 perces tudósításnál, kb 2 órát vesz igénybe.
És akkor itt érkezünk az első ütős mondathoz azaz a felütéshez! Ez az, ami a tudósítás kezdete. Ez az, amivel megragadom a néző figyelmét, felkeltem a kíváncsiságát, ezért tovább nézi az anyagot. Ha ez, nem elég jó, akkor azonnal elkapcsol!! Hiszen annyi mást is nézhet még! És az időnk kevés! Nem pazarolja olyan dologra, ami nem érdekli! Ahogy te sem!
Na de akkor mit lehet tenni? Gondolkodni kell! És meg kell próbálni, a néző szemszögéből nézni a dolgot. Olyan snittet (felvételt) kell keresni, ami szorosan kapcsolódik majd a történethez amit elmesélünk, és tudunk beszélni róla, van rajta látni való! Mert ez a titok!
Röviden: Mond el azt, amit a képen látsz!
Bár így leírva ez nagyon egyszerűnek tűnik de a valóságban sokszor nem az! Például ha a felvételen éppen a földet túrja egy munkagép, nem mondhatom azt szó szerint amit látok. Elképzeled a híradóban? Első snitt és a szerkesztő hangja: „a földet túrja a munkagép a játszótéren”! De ha azt mondom, hogy: „Már a munkagépek is dolgoznak a játszótér felújításán!” egészen másképp hangzik! Ugye?
Ezért van az, hogy sokszor (különösen egy egész napos forgatás után este) már nehezen jött a felütés! Azonban ez a megoldást itt, az online térben is a segítségedre lehet! Miért?
a figyelemfelkeltésért
a figyelem megtartásáért
az információ átadásért
az elköteleződésért
És itt jön az a bizonyos DE!
Ne feledd, hogy az első ütős mondat, csak egy ajtó, ami ha tetszik az „arra járóknak” belépnek rajta a házba. Hogy nálunk maradjanak és máskor is meglátogassanak minket, azért még tenni kell.
