Mint egy hatalmas, több száz kilós szalmabála, amit nem tudsz elgurítani?
Velem sokszor megtörtént ilyen eset. Volt, hogy mások gördítették elém, karrier vágyból, irigységből……soha nem derült ki. De volt, amikor saját magam dolgát nehezítettem meg, a maximalizmusommal, ami nem engedi meg, hogy a 110%-ból 95% legyen. Még akkor sem, ha látom, úgy is lehet és nagyon sokszor, sok megrendelőnek az is jó! Azonban én vallom, hogy pontosan ugyanannyi időbe telik valamit jól csinálni mint rosszul. De! Ha a „szalmabála” elénk gördül, azzal mindenkinek kezdeni kell valamit.
Van, aki megkerüli és mintha mi sem történt volna, tovább megy. Ez a legegyszerűbb!
Van aki megpróbálja eltolni…..ki tudja mennyi ideig!
És van, aki átmászik rajta…. közben megszúrja a szalma, koszos lesz, elfárad a keze-lába. De a végén, amikor leugrik róla, számtalan tapasztalattal lesz gazdagabb, amitől erősebbé válik.
Én mindig az utóbbi utat választom. Mászás közben pedig, végig gondolom, hogy miért került elém az akadály, mennyi részem van benne és mit tanulhatok belőle! A szalmabálákat előbb vagy utóbb mindenki leküzdi. A kérdés az, hogy mit visz magával ha túl van rajta?
Te, hogyan küzdessz meg az eléd gördülő akadályokkal? Mi a titkod? Írd meg, hogy egymástól tanuljunk!
