A kitartott p*csa! Ami soha nem akartam lenni!

Mégis sokáig ezt hittem magamról, miután becsuktam magam mögött a TV-stúdió ajtaját. Azt gondoltam, hogy egy semmirekellő vagyok, egy teher, akit el kell tartani. Aki nem tesz hozzá a családi kasszához, csak kivesz belőle. Mert iskolába jár, nyelvet tanul, ahová autóval kell menni, mert messze van…

S bár a családom épp az ellenkezőjét próbálta bizonyítani nekem, hisz a filmes/fotós munkánkból többet tudtam vállalni mint egykor és a háttérfeladatokat is át tudtam venni, az érzés mégis sokáig velem maradt.

Aztán pár hete, amikor a fotózás után épp a megrendeléseket töltöttem fel, azt vettem észre, hogy milyen jól érzem magam ebben! Csak ülök a számítógépnél, előttem a lista ki mit rendelt, feltöltöm, elküldöm, és kész. Nem kell gondolkodni, pár óra alatt készen vagyok…..

Elképzeltem, milyen klassz lehet, ha valakinek, ez a munkája. A következő pillanatban ráeszméltem: Hoppá… milyen klassz, hogy ez a munkám!

Ülök egy számítógép előtt és megrendeléseket teljesítek a meleg szobában. Enteriőrt tervezek és építek. Mások céljait segítem megvalósítani az online térben, itthonról, a dolgozósarkomban ülve.

„Többet akar keresni kevesebb munkával!” Ezt mondták a hátam mögött anno, mikor segítséget kértem, mert egyedül már nem bírtam tovább, hogy 16 éven át, három ember helyett dolgozom.

Hálás vagyok azoknak, akik ezt a mondatot hajtogatták. Jobbat nem is kívánhattak volna nekem! Hiszen úgy tartják, ha valamit sokat mondunk, akkor az valósággá válik. És akár hiszed, akár nem, ha igazán hiszel valamiben, akkor tényleg valóra válik.

S bár nem lesz könnyebb, de Te, erősebb leszel!

Írd meg, hogy te mernél-e váltani?