Ha elszánja magát az ember egy nagy változásra, esetemben egy 20 éves hivatás lezárására, annak mindig nyomós oka van. Hiába imádtam a hivatásom, az emberekkel való beszélgetéseket, a hírességekkel készített interjúkat, azokat a helyszíneket és eseményeket ahová „halandó” ember talán soha nem jut el, eljött egy pont, egy pillanat, amikor azt mondtam elég és nem tovább!
4-5 éven át halogattam a döntést és ámítottam magam. Jobb lesz majd minden de soha semmi nem változott. Csak én! Amit imádtam és szenvedéllyel csináltam, azt utáltam már a legjobban. És akkor eljött az a bizonyos pont……amikor már csak egy út volt, feladni azt, amiben addig hittem.
Nagyon nehéz volt meghozni a döntést és végig csinálni mindent. A családom mellett, néhány barátom fogta a kezem és soha nem engedte el. Valahogy mindig ott volt, abban a pillanatban amikor meginogtam. Hm….most visszagondolva, milyen érdekes? Azt mondta egyikük egyszer, „mindjárt a célba érsz, most nem adhatod fel! Nagyon büszke vagyok rád!”
Tovább mentem. És most, itt vagyok! Más ember lettem de van ami nem változott! Emberekkel beszélgethetek, segíthetek elérni a céljaikat és megvalósítani az álmaikat! Kell ennél több? Nekem nem! Ha hátra nézek, látom az utat amit bejártam, minden göröngyével együtt, mégis megérte!
Légy bátor! Vagy ha nem vagy az, csinálj úgy! Magadért!
Neked mi a történeted? Írd meg!
