Gyakran hallottam és hallom ma is ezt a mondatot, hogy „ebben a korban már hová mennék és minek tanuljak?” Bevallom én is mondtam már. Leginkább azért, mert úgy gondoltam, amíg csak tudok dolgozni, televíziózni fogok és én már nem akarok KARRIERT és NAGY TVBEN szerepelni. Öreg vagyok már hozzá, jól van így ahogy van.
Na de hová volt ez leírva vagy ki mondta, hogy így lesz??????? Nem is értem!!! Hiszen az élet, nagy játékos! Kockáztat és van úgy, hogy a mélyvízbe dob. Ezért csak jó úszóknak ajánlott vagy mentőmellény kell hozzá! Ami a tanulás is lehet! Nálam, szinte mindig az volt!
Többször, huszonévesen, harminc és negyven de ötven felett is beültem az iskolapadba. Legutóbb, haladva a korral, virtuálisan! Soha nem kényszerből tanultam, hanem mert akkor éppen szerettem volna megtanulni valamit, ami előbbre, más irányba vitt. Volt, hogy az unokaöcsémet is rábeszéltem és együtt tanultunk. Jó buli volt!
Hazudnék ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Különösen édesanyaként kicsi gyerek mellett, de mindig sikerült. És az is igaz, hogy a kor egy valamiben hátráltat, lassabban jár az a bizonyos rugó de a szorgalom behozza a hátrányt. És ha még maximalista is hozzá az ember, akkor pláne nincs akadály.
Az érzés pedig amikor megcsináltad, leírhatatlan! És ez bármilyen iskolára, tanfolyamra igaz. Legyen az egy picike képzés vagy diploma megszerzése, mind előbbre visz. Engem a social média marketingig.
Gondolkodtál már azon, hogy egy bizonyos kor után újra beülnél az iskolapadba vagy belevágnál valami teljesen újba? Vagy bele is vágtál?
Írd meg a véleményed!
